2017. január 16., hétfő

Rólam

Ha ezt olvasod, akkor egy olyan lány elméjébe nyerhetsz bebocsátást, aki valahogy mindig is más akart lenni, nem szeretett volna beolvadni a többi ember közé. Bár gyerektársaihoz képest szembeötlően eleven és makacs teremtés volt, és gyakran még a szabályokkal sem félt szembemenni, legbelül csak egy kis figyelemre vágyott, mint akárki más. Az idő és a jellemváltozás végül elérte nála, hogy elvonuljon a rajzai világába, hogy egy napon olyat adhasson másoknak, amivel kicsit talán megváltoztathatja azok véleményét, hozzáállását a rajzfilmekhez. Ez a lány, aki már kicsi kora óta hatalmas ambíciót érzett az iránt, hogy egész hátra lévő életét a saját világának szentelje.
Na, de hagyjuk is a magasztos stílust, inkább megmutatom miről is lenne itt szó igazából. Az évek során felhalmoztam több tucat történetet, (ezek közül a jobbakat szívesen megosztanám most veletek, a többi már így is nagyon jól összebarátkozott az íróasztalom fiókjával) és roskadásig rajzoltam megannyi füzetet, noteszt, - igazából bármit, amire fogott a grafitceruzám hegye. Nagyon jó kis gyerekkorom volt, egy darab papírral és egy ceruzával már boldoggá lehetett tenni, a barátaimat is egytől-egyig imádtam, és mások is folyton keresték a társaságomat. Na jó, hazudtam... ,az utóbbiról. De abban igazam volt, ha már a papír-írószer bolt küszöbén áttehettem a lábamat már egyből úgy éreztem, ez az én helyem. Nem igazán kerestem mások társaságát, legalábbis egy idő után már nem. Több örömöt nyújtott számomra elbolyongani a saját világom rejtekeiben, mint játszani vagy barátkozni bárki mással. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem voltak barátaim, szerencsémre mindig akadt egy-egy rokon lélek, akivel eszmecserét tudtam folytatni. Az igaz barátok megtalálása és megtartása mindig is a specialitásaim közé tartoztak, bár több dolog ékesíthetné az említett  listámat, például a rajzoláshoz való tehetség, de ez utóbbiról inkább döntsetek ti. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése